Krónikus stressz és epigenetika

Simon Kornél

A szerző ismerteti a Selye féle stresszelmélet alapjait, az akut és a krónikus stressz azonos, ill. eltérő természetét, ismerteti az ún. „fenotipus-plaszticitás” fogalmát. Röviden vázolja az epigenetikai alapismereteket (a génaktiváció, inaktiváció mechanizmusát). Taglalja a környezeti változás és a gének közötti kommunikáció mibenlétét, az epigenetikai modifikáció tartósságának kérdését, az ún. „epigenetikai reprogramming” fogalmát. Ismerteti a Selye által meghatározott környezet-fogalom (külső és belső környezet) kiterjesztését: hangsúlyozza a psychomentális állapot-változás somatikus statusra kifejtett hatásának létezését. Taglalja a betegségállapotok (endogen környezet) és az epigenetika kapcsolatát, annak klinikai jelentőségét, valamint a psychomentalis és a psychosomatikus állapot epigenetikai összefüggését, ennek elméleti és gyakorlati jelentőségét.

Ismerteti a világméretű, cardiovasculáris morbiditás-növekedés és a krónikus (civilizációs) stressz összefüggését, tárgyalja a mai terápiás gyakorlat érvrendszerét és kritikáját. Felveti – az epigenetikai bizonyítékokkal rendelkező – psychoterápiás intervenciók potenciális szerepét a betegségek megelőzősében és gyógyításában. Érinti az akadémiai tudomány és a hittudomány találkozásának kérdését.

Nyomtatható verzió