Pitvarfibrilláció ablációs kezelése. Kinek? Mikor? Hogyan?

Földesi Csaba

Az európai, így a magyar népesség is öregszik. Az öregedő populációt érintő, vezető kardiovasculáris betegségek a szívelégtelenség és a pitvarfibrilláció. A pitvarfibrilláció lakosságon belüli 1%-os incidenciája a 60 év feletti populációban 3-5%-ra nő. A pitvarfibrillációs ritmuszavar kétszeresére növeli a halálozás kockázatát, a jelentős életminőség romlás mellett. Ezen betegek antiaritmiás, antikoaguláns kezelése, valamint a szignifikánsan megnövekvő hospitalizációs igény komoly költségráfordítással jár.

Pitvarfibrillációkor számos morfológiai és biokémia változás lép fel a pitvari szívizomzatban, melyek a ritmuszavar fenntartásában is jelentős szerepet játszanak. Közülük is kiemelendő a pitvari remodelling (kezdetben elektromos, majd stukturáils), mely szerepet játszhat a paroxysmalis AF krónikussá válásában illetve a gyógyszeres valamint az elektromos cardioversios kísérletek sikertelenségében hosszan tartó AF esetén.

Az 1990-es évek közepén kezdődött a pitvarfibrilláció okainak elektrofiziológiai vizsgálta, melyek alapján az addigi elképzelés jelentősen átalakult. Ezen vizsgáltatok során kiderült, hogy a paroxysmalis illetve a perzisztens AF iniciátoraként és triggereként anatómiailag körülírható helyeken elhelyezkedő gócok játszanak domináló szerepet. Ezen gócok jellemzően a bal pitvarban, a tüdővénák beszájadzása környékén helyezkednek el. Mivel a gócok elhelyezkedése ismert, lehetőség nyílt a gócok eliminálására ablációs módszerekkel (radiofrekvenciás energia és elektroanatómiai térképező (EAM) rendszer segítségével illetve „single shoot” eszközökkel pl. cryoballonos technikával).

A fenti beavatkozás eredményessége a ritmuszavar jellegétől (paroxysmalis/perzisztens), a társbetegségektől és társuló aritmiáktól, a pitvari dimenzióktól, az ablációs centrum/ablációt végző orvos gyakorlatától függően 30-90% közé tehető. A sikeres ablációval a betegek életminőségének javulásán túl a legújabb adatok szerint a ritmuszavar által okozott emelkedett morbiditási és mortalitási értékek is csökkenthetőek.

Az ablációs kezelés egyik, ha nem legfontosabb kérdésköre a betegszelekció, ugyanis a rövid és hosszútávú siker nagyban múlik azon, hogy a betegség melyik stádiuámában, milyen tásrbetegségek mellett és milyen technikával történik az abláció. Előadásomban részletesen beszélnék ezen, megítélésem szerint a pitvarfibrilláció ablációs kezelésének jelenlegi legfontosabb aspektusáról.

A pitvarfibrilláló betegek ablációja nem feltétlenül jelent végleges megoldást. Ezen beteg utánkövetése és terápiás vezetése is igen fontos kérdéskör. Nemcsak az esetleges ismételt beavatkozások megítélése, hanem a gyógyszeres kezelés (antiaritmiás és antikoaguláns) módok illetve esetlegesen egyéb terápiás lehetőségek (pacemaker kezelés) összehangolása révén.

Nyomtatható verzió