Pitvarfibrilláció krónikus ischaemiás szívbetegségben és acut coronaria syndromában

Cziráki Attila

Az iszkémiás szívbetegség és pitvarfibrilláció együttes előfordulása esetében a farmakológiai és non-farmakológiai terápiát a 2010-es ESC ajánlás alapján tervezhetjük. A pitvarfibrillácio előfordulása 1-2 % a teljes populációban, de az elkövetkező 50 évben jelentős növekedés várható.A prevalencia az életkorral egyértelmű növekedést mutat, a 80 évesek között már 5-15%. Koszorúérbetegség a pitvarfibrillációval jelentkező betegek több mint 20%-ban fellelhető. Az ischaemiás eredetet támogatja a típusos EKG eltérések és az echocardiographiával járó szegmentális falmozgászavar, valamint a mitrális regurgitáció. Pitvarfibrilláció és stabil koszorúérbetegség együttes fennálása esetén általában kumarin+aspirin terápiát alkalmazunk, annak ellenére, hogy a tanulmányok szerint ez a terápia nem csökkenti a vascularis események (beleértve az AMI) kockázatát, ugyanakkor növelik a vérzésveszélyt. Elektív coronarographia és revaszkularizáció (PCI) esetén a stent típusa és a HAS-BLED score határozza meg az anticoagulans és trombocyta-aggregációs terápiát.

AF az ACS-ben 2-21%-ban van jelen és nagyobb rizikót jelent a rizikóstatifikáció szempontjából. Gyakorlatban láthatjuk az AF-t idős betegekben, szívelégtelenségben, rossz balkamra funkció esetén.Törekednünk kell (amennyiben lehetséges) a PCI előtt elektromos cardioversióra, vagy frekvencia kontrollra, amely által csökkentjük a szívizom oxigén igényét és a revaszkularizációs eljárás kockázatát.

Az EAPCI ajánlás szerint az implantált stent típusától függően alkalmazzuk a kumarin mellett a kombinált (aszpirin+clopidogrel) thrombocyta-aggregáció terápiát, illetve választjuk monoterápiát.

Nyomtatható verzió