ELEKTROMOS KARDIOVERZIÓ. KINEK? MIKOR? HOGYAN?

Dr. Rostás László

Az elektromos kardioverzió gyors, biztos és hatékony módszer a tachyarrhythmiák kezelésében Az 50-es években Zoll , majd Lown döntő szerepet játszott a külső vagy transthoracalis módszer klinikai gyakorlatban történő elterjedésében. A belső vagy intrakardialis kardioverzió elsősorban invazív laborhoz kötött.

Az elektromos kardioverzióhoz anaesteziológus, reanimációs készenlét szükséges, továbbá a beteg folyamatos monitorozása (EKG, vérnyomás, stb).

Pitvarfibrillációban a fennálló miokardiális iszkémia, a szimptomatikus hipotónia, angina vagy szívelégtelenség esetén azonnali elektromos kardioverziót (DC-sokk) kell végezni, ha a gyors kamrafrekvencia gyógyszeres kezelésre nem reagál azonnal A preexcitációval társuló pitvarfibrillációban gyors tachycardia vagy hemodinamikai instabilitás esetén szintén azonnali DC-sokk indikált.

Egy hétnél hosszabb ideje fennáló pitvarfibrilláció megszüntetésében a gyógyszeres kardióverziónál hatékonyabb az elektromos terápia.Ugyancsak az elektromos módszer választandó 450ms-t meghalad QT esetén is. A DC-sokk hatásosságának növelése és a rekurrencia megelőzése céljából ajánlott a betegek gyógyszeres előkezelése ( amiodaron, flecainid, propafenon, ibutilid , sotalol ).

A DC-sokk ellenjavallt digitálisz-intoxikáció esetén, ugyancsak nem ajánlott hypokalaemiában sem .

Az eddigi klinikai tapasztalatok, vizsgálatok szerint a bifázisos külső defibrillátorok használata előnyösebb a monofázisosokénál, Az elektródák antero-posterior elhelyezése is hatékonyabb, mint az antero-laterális

Az egyenáramú kardioverzió kockázatai és szövődményei elsősorban a thrombembóliás eseményekkel, az aritmiákkal, valamint az általános érzéstelenítés kockázataival kapcsolatosak. A thromembólia kockázatának csökkentésében az adekvát antikoaguláns terápia elengedhetetlen.

Nyomtatható verzió