A pitvarfibrilláció gyógyszeres kardioverziója és sinus-ritmus fenntartás vagy kamrai frekvencia-kontroll. Kinek, mikor, hogyan?

Borbola József

A pitvarfibrilláció (PF, „delirium cordis”) jelenlegi elterjedése az iparilag fejlett országokban új, világméretű epidémiát jelent, amely a felnőtt lakosság 1-2%-át érinti, az életkor előrehaladtával gyakorisága jelentősen növekszik, fokozott morbiditással és mortalitással jár. A populációs trendek előrejelzése szerint 2050-re a PF prevalenciája legalábbis háromszorosára fog növekedni. A pitvarifbrillációval kapcsolatos fokozott morbiditás egészségügyi vonatkozásai (stroke, keringési elégtelenség, stb.) jelentős terhet jelentenek az egészségügyi ellátó rendszerekre és a költségvetésre egyaránt.

A PF és a pitvarlebegés (PFL) kezelésének a célja a ritmuszavar primer és secunder megelőzése, a normális sinus ütem fenntartása (ritmus-kontroll), vagy ha ez valamely ok miatt nem lehetséges, vagy nem indikált, akkor az ún. optimális kamrafrekvencia-kontroll biztosítása (frekvencia kontroll), a fokozott stroke-rizikó prevenciója („preserve the brain”) a guideline szerinti anticoagulans kezeléssel, a klinikai tünetek mérséklése, a fokozott morbiditás/mortalitás csökkentése, valamint az életminőség javítása.

Az elmúlt évtized nagy PF-es vizsgálatai azt mutatták, hogy a ritmus-kontroll és a frekvencia-kontroll stratégia klinikai alkalmazása terén nincsen mortalitásbeli különbség a 65 év feletti életkorban. Azonban a PF okozta tünetek sok betegnél (fiatal korban, strukturális szívbetegség, lone PF, stb.) szükségessé teszik az ismételt gyógyszeres (1916. K.F. Wenckebach) vagy elektromos (1964. B. Lown) kardioverziókat és az antiarrhythmiás gyógyszerek dedikált használatát. A PF kezelésére szolgáló antiarrhythmiás gyógyszerek a Vaughan-Williams szerinti I-IV. osztályba sorolhatók, általánosságban az I. és III. csoportúak a sinus ütem fenntartására, a II. és IV. osztályba tartozó szerek pedig a kamrafrekvencia-kontroll elérésére használatosak.

Jóllehet a PF különböző típusainak komplex kezelésére az elmúlt évtizedben számos új eljárás, módszer (pl. transzkatéteres rádiófrekvenciás és krioablációs pulmonális véna-izolációs beavatkozások, pitvari vegetatív ganglionok szelektív kezelése, speciális pacemakerek, fülcsezáró eszközök, új per os antikoaguláns gyógyszerek, stb.) került bevezetésre, azonban a betegek egyre növekvő száma elsősorban a széles körben, első vonalban alkalmazható gyógyszeres megközelítést igényeli.

A paroxizmális PF kialakulása után a normál sinus ütem helyreállhat spontán, vagy megszüntethetjük gyógyszeres vagy elektromos kardioverzióval. Az elektromos kardioverzió ugyan hatékonyabb és hemodinamikailag instabil állapotban is elvégezhető, de a gyógyszeres kardioverziónak számos előnye van az előzővel szemben: nem szükséges anesztézia, nem kell várakozni étkezés után, nem okozhat pacemaker, ICD dysfunkciót, nem mindig szükséges kórházi környezet, stb. A gyógyszeres kardioverzió elvégezhető (1) per os antiarrhythmiás gyógyszerrel vagy gyógyszerkombinációval (A) otthon: ún. „pill in the pocket” módszerrel, vagy (B) kórházban, illetve (2) iv. antiarrhythmiás gyógyszerrel (iv. beta-blokkoló, iv. propafenon, iv. amiodaron, iv. vernakalant) elektrolit kontrollt követően.

A PF kezelési stratégiájának megválasztásakor az alapbetegséget, a PF klinikai jellemzőit, a klinikai tüneteket, az életkort, a bal kamra systolés funkcióját, a társbetegségeket szükséges figyelembe venni, nagyon fontos és ajánlatos az egyénre szabott, optimális, az életminőséget védő és fenntartó kezelés a beteg szoros együttműködésével.

Nyomtatható verzió