Vesebetegség és pitvarfibrilláció

Wittmann István

Vesebetegségben a pitvarfibrilláció előfordulása és kockázata a proteinuria mértékének növekedésével arányban emelkedik, illetve a vese glomerulus funkciójának beszűkülésével, a GFR csökkenésével parallel válik egyre gyakoribbá. A proteinuria növekedését és a GFR csökkenését kombinálva a pitvarfibrilláció esélyhányadosa 13,1-re emelkedik a normális poroteinuriához és GFR-hez képest. A pitvarfibrilláció kockázatának növekedést már a GFR<45 ml/min esetén tapasztalhatjuk. A tartós hemodialízis kezelésben részesülők között 13-27%-ban, a peritoneális dializissel kezeltek esetében 7%-ban fordul elő pitvarfibrilláció. Ugyanebben a népességben a nem vesebeteg populáció pitvarfibrillációs gyakorisága 7% volt. A vesebeteg europid populációban gyakoribb, mint más népességben. Krónikus vesebetegségben vérzésre hajlamosító és prokoaguláns faktorok hatnak egyszerre. Vérzésre hajlamosít a trombocitafunkció-zavar, az urémiás toxinok és prokoagulánsként hat a diffúz atherosclerosis, a protein C és a PAI-1 diszfunkció. Pitvarfibrilláció és krónikus vesebetegség együttes fennállása esetén ajánlott döntési algoritmus figyelembe veszi az embolizáció fő és mérséklet kockázati tényezőit (krónikus vesebetegségben ezek részben mások, mint amit a CHADS2 score megjelöl), a vérzés rizikó faktorait, és általában intenziv protrombin ellenőrzést javasol. A fő dilemmát az jelenti, hogy a veseelégtelenség romlásával a stroke kockázata nő, de a dialízis kezelés során a K-vitamin antagonista kezelés önmagában is növeli a stoke kockázatát (valószínűleg a vérzésest). A jelenlegi állásfoglalás szerint a dializált, pitvarfibrilláló betegek primer prevenciója K-vitamin antagonistával nem ajánlott, de szekunder prevencióra, szoros ellenőrzés mellett, javasolt. A pitvarfibrilláló, dializált beteg frekvencia-kontrolljára alkalmazott szerek a hemo- és a peritoneális dialízis során különbözőképpen távolítódnak el, amit alkalmazásukkor figyelembe kell venni. A direkt thrombin-gátlók és a heparin készítmények különbözőképpen eliminálódnak veseelégtelenségben, amit szintén be kell építeni a kezelési eljárásba.

Nyomtatható verzió